Sokféleképpen gondolkodnak az emberek az anyaságról. Csak a két végletet említve, vannak, akik szerint a legnemesebb dolog és minden vágyuk az átélése és vannak, akik tartanak tőle, inkább tologatják a témát és az állapotot egyaránt.
Egy dolog talán biztos az anyasággal kapcsolatban; az, hogy a téma megkerülhetetlen, amíg a földön ember születik.
Az összes ember, aki a földön él, valakitől kapta az életét, valaki megszülte őt, attól függetlenül, hogy mi lett a folytatásban. Az is tény, hogy az “életösztön”, melyet Isten helyezett belénk, még mindig arra hajtja az emberek többségét, hogy “szaporodjatok és sokasodjatok”.
Emiatt a Bibliában kulcsfontosságú kérdés a születés, a család. A gyermekek kihordása és gondozása az anya feladata volt, bár nyilvánvalóan sok fáradsággal és lemondással járt. Ugyanakkor egyértelműen áldás volt a gyermek, kitüntetés az anyaság, hiszen Isten alapvető tervét töltötte be az ember, amikor anyává vált.
A Biblia több helyen említi, hogy anyává válni sokszor nehéz volt. Gondoljunk Annára, Sárára, Ráhelre, vagy akár Keresztelő János anyjára, Erzsébetre. Sokáig könyörögtek gyermekért, mire megszülhették gyermekeiket. Jézus anyja, Mária, pedig látszólag házasságon kívül vált anyává, ami Józsefnek nem kis fejtörést okozhatott.
Nők és férfiak a bibliai időkben és ma is könyörögnek Istenhez gyermekáldásért, majd ha már megvan a gyermek, akkor a gyermekük megtartásáért. Az életünket, gondolatainkat, imáinkat át meg átszövi az anyasággal kapcsolatos gondok és áldások özöne.
Emlékszünk saját anyánkra, talán mi is anyák vagyunk, vagy nagyanyák. Ez a szerep életünk meghatározó szerepe talán, ez a szerep formál rajtunk a legtöbbet, kényszerít a térdeinkre leginkább. Mindaz, amit anyaként átélünk, oda tud hajtani Istenhez és a saját korlátainkat látva megtanulunk egyre inkább Istenben bízni. Igaz ez akkor is, ha még az anyai hivatás előtt állunk. A gyermekért való könyörgés szintén odavisz Istenhez és megtanulunk tőle függeni. Az anyaság megkerülhetetlen és éppen emiatt, mindenképpen formálja kapcsolatunkat Istennel.
Anyák napján gondoljunk anyáinkra, nagyanyáinkra, gondozóinkra szeretettel, hálával és ha szükséges megbocsátással. Anyaként, nagyanyaként éljük át, hogy Isten alapvető tervében vagyunk és tanuljunk meg Hozzá menni mindennel és Tőle függeni. Ha várakozunk az anyaságra, akkor is húzódjunk közelebb Istenhez, tudva, hogy sok bibliai sorstársunk van, nem vagyunk egyedül a problémánkkal és Isten mindent megtehet. Isten áldjon meg minden Anyát anyák napján és mindörökké!
