A Szegedi Ökumenikus Gospel Kórusnak 10 éven keresztül lehettem a tagja. Abban az évben adtam át a szívemet az Úr Jézusnak amikor a gospel kórusba is csatlakoztam és számomra nagyon meghatározóak voltak ezek az évek, próbák és legfőképp ez a közösség.
Mindig is szerettem énekelni és a kóruséneklést is élveztem, de ez a kórus más volt, mint a többi. Hatalmas lehetőségnek tartottam, hogy az éneklésen keresztül bizonyságot tehetünk a hitünkről másoknak -hiszen a saját szavainkkal nem mindig megy olyan könnyen-, jó volt Istent közösen dicsőíteni és kimondottan tetszett az, hogy egy ökumenikus csapat tagja lehettem. Ahogyan a sok énekhang összekapcsolódik és több szólamban együttesen egy gyönyörű harmóniát megszólaltat, olyan volt számomra az, hogy ebben a kórusban baptisták, katolikusok, reformátusok, metodisták és sok más felekezetből jövő keresztény ember együtt emeli fel szívét az Úrhoz és szolgálja, dicsőíti Istent. Hiszen nem az számít, hogy melyik gyülekezetből jövünk, hanem hogy Krisztusban testvérek lehetünk és ugyanabban hiszünk. Nagyon hálás vagyok Istennek és a kórusnak is, hogy tagja lehetettem, a hitéletemet is nagyon megerősítették a találkozások, próbák, fellépések. Soraimat az egyik kedvenc énekemből vett idézettel zárnám:
„Hordozd a gyertyát, lángoljon benned,
annyian várják, oly sok szív fáj.
Törd át az éjjelt hadd lássák fényed
tartsd a gyertyát, szükség van rád
óvd a lángját, szükség van rád.”
Írta: Vadászi-Sztupkai Orsolya
