Idén újra megrendezésre kerülhetett a MABIM Országos Baptista Ifjúsági Nagytábor 2024. július 15 és 21 között. Az ország minden szegletéből érkeztek fiatalok, hogy egy teljes héten át tudják egy közösségként megtapasztalni Istent és az ő szeretetét. A tanításokon a dicsőítésben és a kiscsoportos alkalmakon keresztül mindenki tudott valamit elvinni innen magával. Valamit, ami segít neki a változásban, túllendíti egy akadályon, vagy esetleg segít a szolgálati terület felismerésében …
A vépi mezőgazdasági szakképző iskola és kollégium gyönyörű területén folyhattak a mindennapok kedves vezetőkkel, segítőkkel és konyhás nénikkel. A szabadidőben nagyokat lehetett sétálni, volt röpi bajnokság, vidámpark és vízibomba csata is. Az árnyékos füves helyek pedig tökéletesek voltak áhítat tartásra, csendességre.
A szokáshoz híven lehetett menni a lelkigondozókhoz, imaszolgálatosokhoz az alkalmak alatt és után. Jó volt látni, ahogy egész sorok válnak üressé és a táborozók megmozdulnak, válaszolnak a Lélek indítására és kimennek egy-egy fehérszalagos segítőhöz. Az egyik tanításon elhangzott, hogy nekik olyan eszközeik lehetnek, melyek nekünk lehet, hogy még nincsenek. Csak egy „seprűnk” van, azzal indul mindenki, de nekik mindenféle különlegesség – kalapács, balta, jégtörő – van a birtokukban. Igy tudnak együtt segíteni, harcolni az imáikkal olyan dolgokért, melyekről talán már rég lemondtunk. A fohászoknak hatalmas erejük van, hiszen azok is apró fonalak, melyek a Teremtőhöz fűznek bennünket.
”Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.„ (Jakab 5:16)
Az alkalmak, felépítésükben különböztek az eddigiektől, ugyanis két előadó váltotta egymást délelőttönként a harmadik nap után. Esténként pedig csak dicsőítés volt. Ezek voltak azok az alkalmak, amikor éneklés közben befelé tudtunk fordulni, figyelni tudtunk Istenre és csak élveztük a jelentétét. Vagyis mikor együtt énekeltünk, akkor személyenként önállóan kapcsolódtunk Istenhez, imádkoztunk és csodáltuk Őt, ezáltal alkotva egy dicsőítő tömeget.
Az étkezésekor tűnt ki leginkább, hogy egy közös célért és személyért gyűltünk össze. Sokszor előfordult, hogy valaki egyedül ült egy asztalnál. Ilyenkor ezekhez az asztalokhoz odagyűltek mások is. Az ilyen és ehhez hasonló asztaltársaságokban sokszor nagyon építő beszélgetések tudtak kialakulni, melyek kapcsolódtak személyes hitéletünkhöz. Ilyenkor bizonyságokat vagy pont kétségeket oszthattunk meg egymással. Az is kiderült néha, hogy a gyermek táborban találkoztunk évekkel ezelőtt vagy közös ismerősünk van egy gyülekezetben.
A hét témája az „út készítés” volt, ezért a tanítások címei is ehhez igazodtak: Készítsetek utat Isten dicsőségének!, Készítsetek utat a pusztában!, Készítsetek utat a szívetekben! és Készítsetek utat Istenhez!
Hétfőtől szerdáig Szimon Gergő, csütörtöktől Halász Attila volt a felkért előadó, vasárnap délelőtt pedig Papp János a Magyarországi Baptista Egyház elnöke tartotta az úrvacsorai istentisztelet Készítsetek utat egymáshoz! címmel. Az istentisztelet végén együtt vehettük magunkhoz a kenyeret és a bort. Ez minden évben megtörténik és mindig nagyon izgalmas és felemelő. Annak ellenére, hogy több helyről gyűltünk össze, mégis testvéreknek szólíthatjuk egymást.
Többek között szó volt arról, hogy ne ragadjunk a táborban, ne az élményekből táplálkozzunk, hanem hazatérve – eltemetve a melankóliát, amit a búcsúzás okozott – tudjunk tovább haladni és megtalálni azt a gyülekezetet, ahol a helyünk van, ahol tanulhatunk, ahol gyógyulhatunk és ahol szolgálhatunk.
”…ha nehezünkre esik is, de menjünk és keressük Isten jelenlétét. Ő a közegünk, mint ahogy a halnak a víz. Mondjuk bátran az evangéliumot akkor is, ha úgy érezzük, nem vagyunk rá méltók. Hiszen az életünkkel tudunk példát mutatni és ha csak a saját tapasztalatainkat mondjuk el, már az is valami, mert Isten használni akar bennünket. Keresztényként ez felelősség, mert nem kell tartogatni a jó hírt addig, ameddig úgy gondoljuk, hogy alkalmasak leszünk. Jézus a betegekért jött nem az egészségesekért, mert mindenki vétkezett és híján van isten dicsőségének (Róma 3:23). Már az Édenben elromlottak a dolgok, de Jézus azért jött, hogy megmentsen ettől a bűnös természettől és segítsen átvészelni a sátán támadásait.”
Nagyon örülök, hogy résztvevője lehettem a tábornak. Hálás vagyok Istennek azért, mert jól tudtuk érezni magunkat, hogy változások indultak el a szívünkben és mindannyian elvihettük Isten személyre szóló üzenetét. Nehéz volt visszazökkenni a mindennapokba a tábor után, bár elhatároztuk, hogy folytatni fogjuk az imádkozást, a bibliaolvasást és a csendességet Istennel. Imádkozom azért, hogy legyen ehhez erőnk és Isten munkálja ki bennünk az akaratot, hogy tudjunk közeledni hozzá, mert akkor Ő is, ígérete szerint, közeledni fog hozzánk.
Írta: Kovács Virág
