Szegedi Baptista Ifjúság (SZBI)
A Szegedi Baptista Gyülekezet ifjúságának hagyománya, hogy minden évben ősszel kirándulást szervez. Ezek a hétvégi kiruccanások lehetőséget biztosítanak a fiataloknak a csapat- és kapcsolatépítésre. Természetesen az Istennel töltött idő sem maradhat el, melyre általában délelőtt és délután kerül sor egy hosszabb vagy rövidebb áhítat alkalmával. Az áhítatot a dicsőítés koronázza meg. Az utazás rendszerint kocsikkal történik, ami azért is jó mert a hosszú órák alatt, amiket az autókban töltünk, soha nem unatkozunk. Mindig van téma, akár az ifi, a gyülekezet vagy az egyéni élettel kapcsolatban. A bizonyságtételek, kételyek megfogalmazása, az ezekre történő reflexiók kötetlen, szabad beszélgetéseket alakítanak ki.
Ezúttal az ifivezetők választása Nagyváradra esett. A szállás viszont Magyarremetén volt csendes területen faházakkal, gyümölcsfákkal és egy bizonyos tiltott fával.
Az első napon délután indult útnak a kis társaság. Az út többnyire zökkenőmentes volt. A határon is hamar átjutottunk, mert nem volt nagyon senki rajtunk kívül. Azután az esti sötétségben a kanyargós utakon jutottunk el célunkig. A szállások elfoglalása után elfáradva megvacsoráztunk és megtartottuk az első áhítatot. A hétvégén az 1 Királyok 19. könyve alapján Isten hangjának meghallása, érzékelése volt a fő téma, és ehhez kapcsolódtak az alkalmak.
Az első este szó esett arról, hogy nehéz Isten hangját meghallani. Sőt nehéz azt cselekedni, amit hallunk, mert az élet viharai, az információk, a lehetőségek zuhataga elfedi. Csak az imádság és a dicsőítés „lágy szellőjében” hallhatjuk meg annak a hangját, aki éppen akkor hozzánk akar szólni. Ráadásul az ördög is munkálkodik és sokszor Istenként (a világosság angyalaként) próbálja magát feltüntetni. Néha ad egy-két jónak tűnő lehetőséget, de „sokat ígér, keveset ad és végül mindent elvesz”. Ránk zúdít mindenféle dolgot, mintha Isten mondta volna. Emiatt is nagyon nehéz lehet meghallani a valódi Isten-hangot. Ébernek kell tehát lenni, imádkozni és Bibliát olvasni, hogy az imposztor ne tudjon becsapni a valósághű jelmezével. A bárányok is ismerik a pásztoruk hangját, úgyhogy beöltözhet juhásznak bárki, de mivel a hangja más lesz, a bárányok nem követik, mert tudják, hogy nem ő az igazi a pásztoruk.
Másnap egy vízesést vettünk célba, amit egy hegyre felvezető szerpentinen közelítettünk meg a ködön és napsütésen át. Bár a vízesést nem tekinthettük meg, mert nem volt biztonságos a felfelé vezető út a nyálkás idő miatt, de jól éreztük magunkat. A szalagkorlát mellett felfedeztünk egy kis patakot és a kilátás is gyönyörű volt. Szerencsére épségben értünk le a hegyről, nem történt baleset a kanyargós utakon.
Délután Nagyváradra mentünk, ahol egy WorshipNight-on (dicsőítő esten) vettünk részt, ami Szabó Balázs vezetésével zajlott. Nem megszokott, de áldásos alkalom volt. A dalok között igei gondolatok hangzottak el Isten kegyelméről és szeretetéről. A béna meggyógyításának példáján mutatott rá a szolgáló, hogy Isten tisztában van az élethelyzetünkkel és nem a külsőt nézi. Először a „bensőnket” akarja meggyógyítani és aztán jöhetnek a testi dolgok. Először Jézus sem a testét meggyógyította meg a bénának, hanem a lelkét. Ahogy megbocsátotta az ő bűneit, így tesz velünk is. Nekünk pedig el kell fogadnunk őt és hinnünk kell azt, hogy ő van.
A szállásra visszatérve az este további része szabadon telt, fáradt, de kellemes hangulatban.
Az utolsó napon egy különleges alkalmunk volt. Együtt úrvacsoráztunk egy istentisztelet keretében. Eddig még soha nem került sor a kirándulások alatt ilyesmire.
Az alkalom előtt kiscsoportokban beszélgettünk, bizonyságokat osztottunk meg egymással a hétvégéről. A közös dicsőítés után az ifi lelkészünk, Balázs André tartotta meg a szokatlan, de izgalmas alkalmat, melynek alapigéje a 1 Királyok 19:1-5 verse volt.
Szó volt arról, hogy Illés próféta már nagyon elfáradt, de az Isten vele volt. Nem hagyta annyiban a tervét. Hollók etették meg Illést, sőt frissen sült lángost is kapott. Ő pedig engedelmeskedett és Isten megáldotta az engedelmességet, ahogyan megáldja ma is a miénket. Az engedelmességben tudunk leginkább fejlődni a hitben és megismerni jobban a Teremtőnket. Hiszen ilyenkor lehet, hogy ki akar mozdítani a komfort zónánkból, de ezt mindig nevelő célzattal teszi. Nem küld el csak úgy egyedül, hanem mindig megadja az eszközöket ahhoz, hogy tervét megvalósítsuk. Így indít el az ösvényen, amelyen mennünk kell. Még ha nem is látjuk a célját, de a fejlődésünket szolgálja, ha beleállunk és engedelmeskedünk. Hiszen az Ő útjai magasabbak a mi útjainknál. (Ézsaiás 55:8-9)
Továbbá, beszélt arról is, hogy az Istentől való elszakadás miatt sújtotta aszály 3 évig a vidéket és a próféta imája (hite miatt) az Úr megmutatta az erejét. Ennek hatására a nép ráébredt bűnére. Isten tehát azt akarja, hogy alázkodjunk meg előtte és aztán megadja, amire szükségünk van. Így lesz valóságossá számunkra is, hogy „Az ÚR az Isten!”
„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lukács 14:11)
Úgy gondolom, hogy nagyon jól érezte magát minden résztvevő és tudott valamit elhozni magával. Bár voltak apróbb buktatók, de azokat sikeresen átvészeltük és egy nagyon izgalmas hétvégében lehetett részünk.
Szerző: Kovács Virág
Fényképek: www.facebook.com/szegedi.ifi
