Már javában elkezdődött az augusztus, ami Magyarországon is egyre inkább az a hónap kezd lenni, amikor mindenki szabadságra megy, akár önként, akár kötelezően.
Kilépünk a megszokott életünkből és valami teljesen mást akarunk csinálni feltöltődésképpen. Talán nem vagyok egyedül abban, hogy az átállás nálam jár némi feszültséggel, fejfájással is. Kell egy kis idő, mire tényleg ki tudok lépni hétköznapi önmagamból, annak jó és rossz oldalaival egyaránt.
Megfigyeltem, hogy a jó hétköznapi rutinjaim, mint például a bibliaolvasás, reggeli ima, csöndesség is hajlamosak el-el maradozni a szabadság napjai alatt, ami sajnos sokszor oda vezet, hogy az óemberi természetem, atyáimtól örökölt hiábavalóságaival leszáll a keresztről és aktivizálódik nem kis pusztítást hagyva maga után. Ez nem jó senkinek, sem nekem, sem a családomnak, sem a tágabb környezetemnek.
Saját tapasztalatból rájöttem, hogy, ha ezt a reggeli egyéni vagy közösen eltöltött csöndességet nem engedem kiesni a nyári szabadság alatt sem, akkor minden másképpen, sokkal jobban alakul. Ha magam, a nyári szabadság minden napján alávetem az Isten uralmának, és kérem, hogy a Lélek gyümölcseit érlelje bennem az adott napon is, akkor bármi történik, nyugodtabb, hálásabb és örömtelibb tudok maradni egy nyári szabadnap folyamán is.
Tehát ebből a szempontból a hétköznapok nem különböznek a szabadnapoktól; a sátán, furcsa módon, sajnos nem megy szabadságra augusztusban.
Kívánom minden olvasónak szeretettel, hogy legyen áldott pihenése ebben a hónapban, azzal, hogy az Istennel töltött csendességből ne engedjünk, hanem gyakoroljuk azt életünk minden szabad és munkanapján, nyilván abban a formában, ahogy élethelyzetünk megengedi. Isten szeretete, gondviselése, kegyelme csak napról-napra, a jelenben tapasztalható meg és élhető át valóságosan.
Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. (II. Korintus 4:15-16)
Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Zsoltárok 68:20)
Írta: S.K.R.
