A karácsony közeledtével a világ felélénkül. Mindenhol aranyos mackókat, hóembereket és hópelyheket láthatunk a boltok kirakataiban az áruházakban árucikként vagy díszítésként. Olyan különlegesek ezek a várakozással teli téli napok. Amikor tudjuk, hogy nem kell majd dolgozni, iskolába menni, szenteste pedig együtt lehet a család. Az utcák esténként fényárban úsznak és embertömeg hömpölyög a késő esti órákban. Részt vesznek a karácsonyi vásárokon, meleg teát, forralt bort kortyolgasson a hidegben és nézegesse a dekorációkat a lámpasorokon, a tetőkön, fákon…
A karácsony nem minden országban ugyanakkor érkezik. Azonban mindenhol közös az, hogy ilyenkor az emberek talán segítőkészebbek, kedvesebbek, élénkebbek lesznek. Az adakozó lelkület és a szeretet megnő egymás iránt. Nem csak családtagok lepik meg egymást, hanem ilyenkor különféle szervezetek is indítanak gyűjtéseket a rászoruló gyerekeknek, hogy ők se maradjanak ki a jóból.
Gondoljunk csak a Cipősdoboz mozgalomra. Sokan ismerik már, de vajon tudják is, hogy miért van ez az adok-kapok, a „jobb adni, mint kapni”? Hiszen mindenki használja ezt a rövid szólást, de vajon tudjuk mi igazából a jelentése? Ez a szállóigévé vált mondat nem jár messze a valóságtól, mert valójában egy ige, ami a Bibliából, pontosabban Jézus szájából származik. ”Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Apcsel: 20:35) A nagy többség ezt is teszi, de úgy, hogy nem is tudja, hogy amikor ezt a mondatot elmondja, tulajdonképpen tudta nélkül Jézust idézi és tetteivel Őt követi.
A karácsony angolul „Christmas”, a keresztények pedig „Christians”, Krisztus neve pedig „Christ”. Nem véletlen az egybeesés. Hiszen karácsonykor a keresztények Krisztus földre jöttét ünneplik és az egész karácsonyi ünnepkör innen ered. Az ajándékok, a programok, a vásárok mind csupán plusz ráadás, melyek fényesítik ezt a csodás nemzetközi ünnepet. Ezek azonban ne homályosítsák el a lényeget, ami pedig az, hogy Jézus “Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult.” (Filippi 2:6-7)
Írta: Kovács Virág, gimnazista
