Februárt írtunk, és én pár hónappal korábban érkeztem haza egy fél éves külföldi ösztöndíjprogramról, amelyet Franciaországban töltöttem. Az ösztöndíjat, a külföldi nagyváros pezsgését nagyon élveztem, és talán emiatt volt olyan fájdalmas utána visszazuhanni a téli semmibe. A szakom tanrendi szigora miatt tudtam, csak szeptemberben térhetek vissza az egyetemre, munkát pedig egyelőre még nem találtam a fennmaradó fél évre. Pénz, célok és kilátások nélkül éppen kezdtem magam beásni a vidéki hó alá, amikor a gyülekezetünk egyik tagja meg nem osztott egy Facebook-posztot a hamarosan induló nőknek szóló online bibliatanulmányról, amelyet az SZNI, vagyis a Szeresd Nagyon Istent közössége indított.
Mivel a nagymamám boltba fuvarozásán kívül szinte semmi dolgom nem akadt, úgy döntöttem, adok egy esélyt és benevezek.
Ez hét évvel ezelőtt történt. Azóta nemcsak tanulmányozok, de fordítom is a tanulmányhoz szükséges anyagokat. Három éve vezetem a magyar fordítók csapatát, és fél éve kerültem be a magyar szolgálat vezetőségébe.
A Bibliában a hét a teljesség száma, így talán illő most megállni, és visszagondolni arra, mit is adott nekem egy a közösség, mit végzett Isten az életemben általa.
Minőségi bibliatanulmányokat. Szentül hiszem, hogy a keresztény emberek csak akkor tudnak megállni a történelem és a magánélet viharaiban, ha mélyre eresztették a gyökereiket az Igében és az Istennel való kapcsolatban. Ehhez pedig nem árt, ha megbízható segédeszközök állnak a rendelkezésünkre. A SZNI egyik fő célkitűzése pedig pontosan ez: teológiailag megalapozott, minőségi segédanyagok biztosítása, melyeket a nők a saját anyanyelvükön, és lehetőség szerint ingyen olvashatnak.
Közösséget. A tanulmányokat mintegy 40 nyelvre fordítjuk, ami azt jelenti, hogy a világ gyakorlatilag minden táján vannak nővéreim. Sokat tanulok tőlük – új nézőpontot, odaszántságot, hitet, és persze izgalmas recepteket. Példák előttem abban, milyen különlegesnek teremtett Isten minket, és hogyan tudjuk megélni az egyedülállóságunkat keresztény nőkként.
Felemelt. Az első találkozáskor, és azóta számtalanszor. Pedig az elmúlt hét év koránt sem volt egyszerűnek mondható az életemben, hiszen veszteség veszteséget követett. De szolgatársaim és a fordított szövegek mindig arra emlékeztetettek, hogy a történetnek addig nincs vége, amíg Isten azt nem mondja.
A Jóatya a legsötétebb időkben tudja igazán megmutatni, hogy Ő mennyire szeret, és milyen gyengéden emeli fel az elesettet.
Ebben a kemény és fájdalmas világban az egyetlen esélyünk az, ha mindennél jobban ragaszkodunk Istenhez. Ennek legjobb eszköze pedig az, ha az igéjét olvasva személyes kapcsolatot alakítunk ki vele, az SZNI pedig pontosan ebben segít.
Írta: Szabó Anna
